Csalánlével is védd a növényeket!

A csalán (nagy csalán, Urtica dioica) "fantasztikus" növény. Valamikor termesztették és a friss hajtásait étkezésre használták, a kikészített rostjaiból pedig fonalat fontak és vásznat készítettek belőle. Ez azonban már a múlté. Mostanság a csalán úton-útfélen előforduló gyomnövénnyé póriasodott. Összefüggő állományai főként ott fordulnak elő, ahol a talajban bőségesen van nitrogén, vagyis a felhagyott szérűkön, gazdasági udvarokon, trágyadombok helyén.

A csalán leveleit és hajtásait mirigyszőrök borítják; ha valami ezekhez hozzáér, akkor a szőr csúcsán levő piciny kupak letörik és kiömlik a szőrből a benne levő, hangyasavhoz hasonló, de egyéb szerves vegyületeket is tartalmazó váladék. Ha bőrünkhöz ér a csalán, akkor a "csalánméreg" csípős, égető fájdalmat vált ki, amely azonban egy-két óra múlva magától elmúlik.

A csalánlevelet valóban lehet hasznosítani a növényvédelemben, mert ha rápermetezzük a nővényekre, akkor azoknak a bőrszövete megvastagodik, a gombabetegségek nehezebben telepednek meg rajtuk és a kártevők is nehezebben tudják átszúrni.

Hogyan készül a csalánlé?

Gyűjtsünk össze 5 kiló friss csalánhajtást, tegyük egy napos helyre állított fa-, fém-, műanyag- vagy betonedénybe, majd öntsük fel 20 liter vízzel. Nyári napon a lé erjedése rövidesen megindul, miközben igen erős, kellemetlen szag keletkezik. Az erjedés tíz nap alatt befejeződik, ekkor az oldatot át kell szűrni és ötszörös mennyiségű vízzel felhígítva használhatjuk permetezésre vagy öntözésre.