Vitaminok, ásványi anyagok - Cikkek

Hősünk a DHEA, leánykori nevén dehydroepiandrosterone, a 30-as és 40-es években vált ismertté szorgos, halhatatlanságra vágyó biokémikusok munkássága nyomán, akik a viszonylag jól hozzáférhető emberi vizeletet vizsgálgatták.
A mellékvesekéreg bocsátja ki a DHEA-t is. Többek közt elő anyaga a férfi és a női nemi hormonoknak, pl. a tesztoszteronnak és az ösztrogénnek is, és a szervezetben keringő nemi hormonok 30-50%-a a DHEA-ból származik. További furcsaság, hogy az emberi magzat még intenzíven termeli, de aztán, a születés után hamarosan a DHEA gyakorlatilag eltűnik a vérből, s legközelebb a pubertáskorban jelenik meg ismét. A vér DHEA szintje ettől kezdve nőttön-nő egészen 25-30 éves korig, majd innentől a szintje drámaian apadni kezd, és 70-80 éves korra a fiatalkori szint alig 10-20%-ra esik vissza.

Az asztali sóként használt só sok esetben nemcsak NaCl, hanem különböző csomósodásgátló, állagjavító szerekkel kezelt só. Ezek a hozzáadott vegyületek azonban gyulladásokat és különböző betegségeket okozhatnak a szerezetünkben. A só nélkülözhetetlen a szervezetünk számára, de nem mindegy milyen sóval juttatjuk azt be.

A magnézium egyértelműen a test legfontosabb ásványi anyaga. Az oxigén, a víz és az alapvető élelmiszer után, a magnézium lehet a legfontosabb elem, amire szervezetünknek szükség van. Fontosabb, mint a kálcium, kálium, nátrium, hiszen mindhárom mennyiségét szabályozza. Nélkülözhetetlen és mégis alig ismert. Magnéziumhiányról legtöbbször a stresszes élethelyzetek vagy az izomgörcsök okán hallunk, pedig minden sejtünknek alapvető szükséglete a megfelelő mennyiségű magnézium. Több száz enzim alkotórésze és több ezer biológiai folyamatban vesz részt minden nap, minden emberben. Tehát érdemes odafigyelni az ajánlott napi magnézium bevitelre.

Az ajánlott napi bevitel 375 mg felnőttek részére, ez a mennyiség növekedhet aktív sportolás mellett. A szervezet a magnéziumot nem tárolja, ezért nagyon fontos odafigyelni a magnéziumban gazdag táplálkozásra.

A K-vitamin áldásos hatásai

A K-vitamint 1935-ben fedezték fel, mégpedig annak kapcsán, hogy kiderült, milyen létfontosságú szerepet játszik a vérzékenység megelőzésében.

Utána évtizedekig a "véralvadás vitaminjának" is nevezték /maga az elnevezés is a koagulation (véralvadás) szóból származik/. Ekkor jöttek rá, hogy K-vitamin olyan májban termelődő fehérjéket aktivál, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a normális véralvadáshoz.