Csontritkulás, csonttörés

Csontritkulás:

A csontritkulásnak nevezett állapotban a bontó és építő szakaszok közötti összhang felbomlik és ennek következtében a csontokat alkotó szerves és szervetlen alkotórészek azonos arányban csökkennek.
Ezzel csökken a csontok ásványianyag-tartalma és rugalmassága is, súlyos következményként csonttörések jönnek létre.

Elsődleges csontritkulás:

Az elsődleges csontritkulást tovább oszthatjuk: egyrészt a nőknél, a változó korba jutáskor néhány év alatt létrejövő csontvesztésre - a postmenopauzális csontritkulásra - és az idős korban jelentkezö időskori csontritkulásra.

Másodlagos csontritkulás:

Egyes mozgásszervi, “reumás" betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a belső elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese) betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelő, okozhatnak szintén csontritkulást. Tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeken is kialakul, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van.

Milyen tünetei vannak a csontritkulásnak?

A kezdeti tünet - terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom - annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Sok esetben nem is kezdődő elváltozásnak, hanem a fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlen alakul ki a már maradandó elváltozás.

A későbbi időszakban a vezető tünet szintén a fájdalom.

Fontos tanácsok:
A csontritkulásban szenvedő beteg

1. ne emeljen, cipeljen, kerülje a hajolást
2. sajátítsa el a gerinckímélő életmódot
3. óvakodjon az eleséstől; járását - ha szükséges - segédeszközzel tegye biztonságossá, rendezze át lakását úgy, hogy minden könnyen elérhető legyen
4. tornásszon rendszeresen
5. ússzon rendszeresen
6. sokat tartózkodjon a szabad levegőn, sétáljon gyakran, táncoljon, biciklizzen
7. figyeljen oda táplálkozására
8. nagyobb megterhelés esetén hordjon füzőt
9. kerülje a megerőltető, tartós terhelést, találja meg a munka és a pihenés közötti helyes arányt
10. tartson állandó kapcsolatot kezelőorvosával és gyógytornászával.

Néhány érdekes adat a csontritkulással kapcsolatban:

"Két típusú embert különböztethetünk meg: aki csontritkulásos, és aki még nem az.”

1945. óta hatszorosára emelkedett a csontritkulásos betegek száma.
2008-ban egymillió regisztrált beteget tartott számon a magyar egészségügy, és legalább ugyanennyire saccolták a nem regisztrált betegek számát is, azokét, akik nem is tudnak róla, hogy csontritkulásuk van.
Több nő hal meg csontritkulásban, mint a nőgyógyászati rákokban összesen! Pedig a csontritkulás 100%-ig megelőzhető, és kezelhető...
A csontritkulás nem a korral járó természetes folyamat! A csonttömeg 21 éves korig növekszik, utána stagnálnia kéne. Ehhez képest 35-40 éves kor után rohamosan el kezd csökkeni a civilizált társadalmakban. Az általános orvoslás ezt az öregedéssel magyarázza, holott a civilizációtól távol élő illetve a természeti népeknél nincs csontritkulás, a teljes csonttömegükkel temetik el őket. Az elmaradott és éhező Nigériában század annyi a csonttörések száma, mint a skandináv országokban.

A civilizációs csontritkulás legfőbb okai:

a hormonális problémák (ösztrogén dominancia, progeszteron hiány, fogamzásgátlók miatti zavarok),
a napfény hiányában fel nem épülő D-vitamin (sokfaktoros szintetikus naptejek),
D-vitamin elő anyagban szegény táplálkozás,
nem tartózkodunk napi 2 órát szabad levegőn,
szervetlen kálcium túladagolás,
túlzott tej, cukor és húsfogyasztás, (az elsavasodott szervezet a vér PH. értékének normál szinten tartásához a csontokból vonja ki a káciumot.)
A magas kálcium bevitel fokozza a csonttörések gyakoriságát, érfal lerakódásokat, izületi gyulladást, látásromlást és rákot is okozhat.

A tejfogyasztók körében sokkal gyakoribb a csontritkulás. (forrás: antalvali.com)

A csontritkulás megelőzése

A megelőzésben, valamint a betegség súlyosbodásának elkerülésében kiemelt fontosságú a megfelelő diéta, melynek lényege a kálciumban gazdag ételek, például a tejtermékek, halak, leveles zöldségek, szójatermékek fogyasztása. Az érintettek számára a csontrendszer egyensúlyáért felelős D-vitamin megfelelő mennyiségű fogyasztása is elengedhetetlen; amennyiben a napi étkezések nem fedezik az egyéni szükségletet, úgy azt az orvos által előírt módon táplálékkiegészítőkkel kell pótolni. A csontritkulásban szenvedők, valamint a veszélyeztetettek kerüljék az alkohol- és a koffeintartalmú termékek fogyasztását, valamint a dohányzást.

Az életmódbeli szemléletváltás része, hogy a fokozott kockázatú személy - ha kell akár gyógytornász segítségével - olyan mozgássorozatokat tanuljon meg, melyek kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá teszik mindennapjait. Meg kell tanulni felmérni saját teljesítményünket, amitől mozgásunk biztonságossá válik, így megelőzhetjük a további baleseteket. A D-vitamint saját szervezetünk is képes előállítani, ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű napfény, így érdemes minél több időt a szabad levegőn töltenünk.

A csonttörésnek két alaptípusát, a zárt és a nyílt törést különböztetjük meg.
Minden balesetes csonttörésnél keletkeznek sérülések a környező lágy szövetekben, erekben, esetleg idegekben is.
A csontritkulás következtében gyakran minimális erőbehatásra létrejött töréseknél lágyrészsérülésekkel rendszerint nem kell számolni.

A csonttörés tünetei