A körömrágásról

A körömrágást kényszerbetegségként tartják számon, és mint ilyen, valószínűleg szorongásra vezethető vissza. Legalábbis így tartotta eddig a legtöbb orvos és pszichológus. Ma már többféle elmélet is létezik a "csúnya szokás" okainak magyarázatára. Az egyik szerint , ha már muszáj csökkentenünk a feszültséget, akkor a körömrágás nem is olyan rossz ötlet.

A kóros körömrágás az orvosi szaknyelvben onychophagia és a kényszerbetegségek csoportjába tartozik. A leggyakoribb magyarázat az, hogy a rágcsálással a feszültséget vezetjük le. Gyerekeknél, felnőtteknél egyaránt stresszes élethelyzet hozhatja elő. A szakemberek szerint enyhébb esetekben is érdemes a szorongás lelki tényezőit feltárni.

Természetesen a tipikus freudi értelmezés ennél mélyebb összefüggéseket mutat fel. E szerint valahol az orális szakaszban volt valami zavar, az etetésből volt sok vagy kevés, a szoptatás hosszan elnyúlt vagy az anya-gyerek kapcsolat sérült.

Azért sokan vagyunk olyanok is, akiknél a probléma nem ennyire vészes, mégis tudnánk erről kicsit többet. Így volt ezzel Tom Stafford is, aki a Sheffieldi Egyetem Pszichológiai és Kognitív Tudományok Tanszékének előadója, a népszerű Mind Hacks blog írója. Cikkében - több tanulmány átnézése után is - azon a véleményen van, hogy nincs különösebb oka a körömrágásnak. Nem  az anyai szeretet hiányának árulkodó jele.

Stafford szerint eleve tény az, hogy az ujjainkat könnyű a szánkba venni. Igaz, könnyen válhat rutinná és akár eljuthatunk oda, hogy vérrel maszatoljuk a billentyűzetet.

Barátságos leszoktató módszer is van

Számos házi praktikával kísérletezhetünk, ha még sincs ínyünkre ez a szokásunk. Olvashatunk ragtapaszos megoldásról, gondos manikűrözésről, amelyet sajnálnák elcsúfítani vagy akár speciális lakkról is. A legszimpatikusabb módszer egy tudományos kutatáson alapul. Ebben a kutatók arra jutottak, hogy az önellenőrzés és a körmök hosszának rendszeres mérése tudatosabbá tette a vizsgálatban résztvevőket. A legjobb eredményt abban a csoportban érték el, ahol az ellenőrzést valaki más végezte el. Mary C. Lamia pszichológus cikkében a kitüntetett figyelemnek a pozitív hatását húzza alá és erre építve javasol egy otthon is elvégezhető terápiát.

A menetrend a következő: a körmét harapdáló gyermek vagy felnőtt 30 napon keresztül minden este nézze végig az ujjait egy a leszoktatást segítő szülővel vagy baráttal együtt. Az ujjak legyenek a “kis barátaink”, akiknek esténként a segítő elmondja, “hogy jaj nagyon sajnálom, hogy megrágta (a köröm tulajdonosa) a körmödet”. Vagy, hogy “olyan boldog vagyok, hogy ma jól bánt veled”. A mondóka végén mindegyik köröm kaphat egy puszit. Ezzel a megszemélyesítéssel a “kis barátok” és a rágcsáló gyerek/felnőtt elkülönülnek egymástól, és amikor jön a kísértés, emlékezni fognak a rituáléra, nem rágják meg a „kis barátot”. Persze felnőttek, pláne, ha cikinek érzik a mások előtti körömpuszilgatást, segítő nélkül is látványos sikereket érhetnek el így.

De bárhogy is döntünk, azt mindenképp fogadjuk el, hogy stressz idején, szorongáskor az egyik legkényelmesebb megoldás a feszültség levezetésére, a körömrágás.

Forrás: vs.hu